Ma ismét szomorú tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Az emberi felelőtlenség és nemtörődömség újabb áldozatot követelt. A vasszécsenyi falunapon kaptunk értesítést, hogy az országúton Zsédeny magasságában találtak egy elütött tacskó szerű kutyust. Egy kedves házaspár nem hagyta sorsára hanem elhozta nekünk Vasszécsenybe. Látszott, hogy fájdalmai vannak és nagyon nehezen vette a levegőt. Félő volt, hogy súlyosan sérült ezért próbáltuk mielőbb orvoshoz juttatni. Sajnos elkéstünk a kis jószág úton az orvosi segítség felé feladta a küzdelmet és elment. A borzasztó a dologban az, hogy aki elütötte sorsára hagyta ott feküdt az út közepén, akár egy másik autó is keresztülhajthatott volna rajta. Ő szegénykém utolsó erejét összeszedve lekúszott az út szélére. Onnan szedte fel a kedves házaspár és segítettek a szállításban is, de sajnos hiába. Kicsi tacsi a rövid idő alatt a Sára nevet kapta, megmenteni nem tudtuk, de legalább nem az út szélén magányosan nagy fájdalmával küszködve halt meg hanem kedves emberek simogató kezek védelmében. Ha lehet azt mondani az utolsó perceiben legalább érezhette a szeretetet a törődést amit talán a gazdájától sosem kapott. Nyugodj békében kicsi Sára ott a szivárvány hídon túl!
Szomorú napunk volt ma... Tünde a 14 év körüli daganatos, szívbeteg, béna
kis mentett tacsikánk, elindult utolsó, leghosszabb útjára..
Köszönjük Enikőnek és családjának, hogy megadták Neki utolsó hónapjaira a
végtelen szeretetüket, a törődésüket , megismerhette, hogy milyen Élni,
szeretve lenni. Nem kellett egyedül, magára hagyva meghalnia, hanem simogató
kezek segítették át a Szivárványhídon.
Kedves Tünde! Légy boldog ott Fenn, vigyázz a többi elvesztett kis árvánkra..
ott már nem fáj semmi. Mi nem felejtjük el, hogy Velünk voltál !
Ma este egy új fényes csillag ragyog fel az égen. Kicsi Tünde tacsi elment hogy mostantól fentről vigyâzza életünket. Rövid kis életében sok volt a szenvedés a fàjdalom és kevés a szeretet. Az utolsó pàr hónap hála Enikőéknek betegségtől gyengén, de békességben szeretetben telt el. Nem maradtàl egyedül fájdalmaddal kicsi lány szerető kezek dédelgettek óvtak az utolsó pillanatig. Úgy mentél el hogy érezhetted Enci szìvének dobbanâsàt és erőt meríthettél a nagy útra. Nagy űrt hagytál magad után de elfáradtál. Az eszünk érti hogy menned kellett, de a szívünk fáj! Emléked örökké őrizni fogjuk a többi kis angyal emléke mellett! Légy boldog a szivárvàny hídon tùl! Isten áldjon kis tacsi lány! 2012. augusztus 17.
Nem kívánom senkinek a mai napomat, nem tudtam, mire jövök haza. Ahogy reggel lefektettem, ugyanúgy volt délutánra is.
Vagy leukózis vagy macska-aids. Mellé tüdőgyulladás.
Nem gondoltam, h ez lesz. Két hete még nálam játszott:-( Nem láttunk bele szegénykémbe, h mit hordoz.És a farkincája is olyan szépen meggyógyult.
Rettenetesen megviselt. Eddig még megúsztam, h ilyet kelljen átélnem a mentettekkel.
Itt még a képen vacsorázik a többiekkel. Ő a sebes farkú.
Édes Szandikám, nyugodj békében! :-((((((((((((((((((((((((((((((((((